Mit várok az új Indextől és a Független Sajtótól

Mit várok az új Indextől és a Független Sajtótól

Lehet-e liberális lapot működtetni ott, ahol a liberális szitokszó?

Útravaló az új szerkesztőségnek – A szellemi vezetők szerepéről

2020. augusztus 31. - Válasszunk

Amikor az Index megszokott szerkesztői kérdezték, mit jelent nekünk az Index, hamar felmerült bennem: Ők az egyik olyan lap, akik miatt sokszora FIDESZre szavazok. Mert sajnos nagyon jók abból, hogy a véleményük ellenkezőjéről győzzenek meg. Ehhez viszont két dolog kellett: Az első, hogy olvassam őket. A másik az, hogy nem szabad hinnem nekik. Talán még ma is az Index Magyarország legolvasottabb portálja, az itt megjelenő hírek, vélemények eljutnak szinte mindenhova. Sokan mégis éppen a FIDESZre szavaznak. Talán nem is érdeke a FIDESZnek a változás. Miért?

A válaszom 2006-tal kezdődik. Gyurcsány Ferenc elmondta a híres beszédét. Abban az évben, bevallom, jelentős részben az MSZP-SZDSZ kormány maradását támogattam a választáson, két ok miatt is: Az egyik okom, a politikai váltógazdaság és az ebből eredő felelősségre vonhatatlanság elutasítása, és az igény a stabilabb kormányzásra. A másik ok bizonyos baloldali és liberális elvek támogatása volt. Akkor is, ha éreztem, láttam, hogy sok dolgot elhallgatnak, sok helyen láttam veszélyeket, ők voltak a kisebbik rossz.

A látványos és durva rombolással szemben békét, kormányozható országot akartam. És igen, egy ilyen beismerés okán idővel kormányváltást. De az igazi csalódás akkor jött el, amikor Gyurcsány Ferenc beszédével kapcsolatban is felmerült a hazugság vádja. Mégsem kellett másmilyen madame a tartós semmittevéshez, akkor sem mondott le, amikor az adott helyzetben nem tudott kormányozni. 

Az pedig, hogy az SZDSZ sokszor a nagyobb koalíciós partnert sokszor sakkban tartotta, nem igazán tisztelte a többség akaratát, nagyon sokat tett ahhoz, hogy Magyarországon a liberális szó szitokszóvá válljon. És ekkor merült fel az, hogy amennyiben a balliberális koalíció bevallja, hogy minden hullámhosszon hazudott, akkor bizony az őket kiszolgáló sajtó állításait, narratíváját sem árt ellenőrizni. Sőt a mellettük megszólaló értelmiségiek állításait sem bűn ellenőrizni, megkérdőjelezni.

Ha pedig sok esetben megkérdőjeleződik az ilyen irányba húzó sajtó hitele, akkor minden egyes olyan írás, ami akár csak szerény mértékben is, de elfogult, kiegyensúlyozatlan, nem igazán fair, erősíti bennünk azt a képet, hogy az adott lap nem feltétlenül hiteles. Azt, hogy a Balatonőszödi beszéd után, a változatlanul működő sajtó új problémákkal nézhet szembe, egy olyan a tartalomra vonatkozó külső nyomást jelentett, ami azóta is jelen van, de sok lap erről tudomást sem vesz.

És onnan, hogy a FIDESZ megszerezte az ellenpontként működtetett, és ezért sokszor olvashatatlan lapjait, nem érdekelt a beavatkozásban. Sem megtámadni, sem megmenteni nem kell ezeket a lapokat, viszont meg lehet próbálni rajtuk pénzt keresni. Az Index tulajdonosi körében lévő NER közeli vállalkozók nem a NER elleni keresztes hadjáratot akarták finanszírozni, hanem egy fenntartható lappal alkartak pénzt keresni. Részben az Indamedia használval, részben pedig az Index egy adósságot is törlesztett. 

Aki vesztesség árán is kereszteshadjáratot akar, az megcsinálhatja a saját pénzéből, de a gazdasági felelősség egy munkahelyen elvárás. Tiszta és érthető a NER álláspontja. Csak éppen tudjuk, hogy sok újságírónak kevesebb esélye van vezető portált gründolni most, mint amekkora eséllyel nekiindulhatott a FIDESZ a médiabirodalom építésnek, mondjuk a Horn kormány idején. 

Csakhogy az Index esetében lehet, hogy mégis érkezik mentőöv, hiszen az Index sok szempontból más, mint anno a Népszabadság vagy sok más ellenzéki lap volt. 

Az Index bevallottan címlapnehéz oldal és remélem az is marad, itt a címlap sokkal hangsúlyosabb, mint a New York Times vagy a Wall Street Journal esetében. És ez egy nagyon fontos koncepció. Mert az, hogy miről van szó az Index címlapján iránytű volt ahhoz, hogy minek kell utánanéznünk. Ha hiszünk az Index tájékoztatásának, ha nem, ez egy hasznos kezdőpont. 

Egyetlen politikai irányzatot, egyetlen csoportot sem szabad az alapján megítélni, amit róluk mondanak, de az alapján amit az ő legelfogadottabb, legmeghatározóbb vezetőik mondanak, ideértve a politikusokat, az adott oldalhoz valamennyire húzó művészeket, újságírókat, véleményformálókat, már lehet alapja az ítélkezésünknek. Meghatározó emberekről beszélünk. Az, hogy a College Reform YouTube csatorna bemutat számos woke egyetemistát, akik egy kijelentést addig elleneznek hevesen, míg azt hiszik, hogy Trumptól származik, szembesülve a ténnyel, hogy egy Demokrata mondta azt, elkezdik mentegetni, nem győz meg.

Nem győz meg, mert ez elkészíthető lenne akár amatőr színészekkel is, egy kampányban pedig ilyen eszköz sokszor megjelenik. Nem győz meg, mert minden oldalon lesz egy olyan kisebbség, aminek a döntéseit, viselkedését bemutatva az adott oldal primitívnek, rossznak, bunkónak mutatható be. Szóval annak, amit egy ilyen csatornán mond egy egyetemista a kamerába nem meggyőző, mert léteznek szalmabábok és létezik kimazsolázás is. Sőt az sem győz meg, ha egy Facebook profil a saját beállításai szerint a CEU-n tanult, és a legmegosztóbb, legtaszítóbb sztereotípiákra erősít rá.

Ha viszont az Index címlapján jelenik meg egy hír a kormány és a CEU konfliktusáról, akkor nem azt érzem, hogy a cikk írásait feltétel nélkül el kellene hinnem, hanem azt, hogy nézzünk utána a helyzetnek. Ne figyeljünk a Pesti Srácokra, Orbán vádjaira, vagy sok másra. De nézzünk csak rá a CEU honlapjára, ott körülnézve találjunk rá a küldetésükről szóló aloldalra:

and on its own history of academic and policy achievements in transforming the closed communist inheritance. CEU is committed to promoting the values of open society and self-reflective critical thinking.

Ha azt mondom, hogy egy tudományos műhely, egyetem akkor igazán jó, ha nincsenek a tudománytól elvárható objektivitást befolyásoló politikai, ideológiai céljai, akkor nyilván felmerül az, hogy ezzel ellentmondásba került a missziójuk. És nem azért, mert Orbán, a Pesti Srácok, az Origo, a 888 mondja ezt, hanem azért, mert a CEU saját maga számol be erről.

És ez aggaszt. Hiszen, ha az ideológiai és politikai céljaik helyességét kellene megvizsgálni, akkor a tényszerűség iránti igény és a saját missziójukban megjelent cél fog ütközni. Kérdés, hogy az ütköző célok közül melyik fog érvényesülni, és ez milyen kockázatokkal jár? A CEU foglalkozott a nyílt társadalom újragondolásával. Ez érdekes projekt volt, amikor erre frissen kellett figyelni, akkor ez még jelentős részben jelen és jóvő időben megfoglalmazott cél volt.

A kérdést továbbra is az adott politikai irány támatására vonatkozó misszónak alárendelve fogalmazták meg, és nem azzal szemben tartalmi kritika felé nyitva.

A CEU dominanciájához hozzájárult az, hogy ott az ideológiai barátok által egyetemre szabott törvény adott egy kiváltságot: Nem kell alapszak, az ottani oktatóknak több idejük van kutatni. Ez pedig a CEUt megkerülhetetlen helyzetbe hozta. A törvény szövege éppen az azt meghozóktól eredő forrás.

A kormány céljai között ott lett volna a tisztességes, egyenlő feltételek biztosítása, mint törvényes és alkotmányos kötelezettség, és ott volt az egyéni érdek és ideológiai ami alapján úgy érezték nekik az a jó, ha előnyt adnak a CEUnak. A CEU pedig úgy gondolta, hogy érdekük élni ezzel az előnnyel, akkor is, ha ennek vannak kockázatai.

És bocsánat, de ez akkor is a CEU ellen szólna, ha a politikai céljaikkal maradéktalanul egyetértenék. Ha most őket hozzák hátrányos helyzetbe másokkal szemben, az nem jelent más helyzetet, mint amikor mások kerültek hátrányban velük szemben. Az egyetemek függetlensége, az ő sérthetetlenségük ezen a ponton esett ki az érvek közül.

A kérdés jelentős részben annyira egyszerűsödött számomra, hogy aki tisztességtelen előnnyel él, annak el kell viselnie azt, ha ennek a következménye ennél akár nagyobb hátrány, akár policy változás miatt, akár az igazságszolgáltatás működése miatt. 

Kis hazánkban, gyakorlatilag a teljes média és a politikai elit összemos három fogalmat. Az egyik a liberális pártok olyan woke politikáját, a liberális politika eredeti alapelveit és a liberális demokrácia lényegét. Mindhárom esetben a liberális szót használjuk ugyan, de nem ugyanezt jelenti a 3 irány. Ahogy a baloldaliság is jelenthet sokmindent. Például egy olyan baloldali gazdaságpolitika támogatását, ami a jelenleginél jóval több újraelosztásra épít. Jelentheti a munkásosztály támogatását. És jelentheti azt az irányt, hogy egy leszakadó régió munkásosztályával szemben támogatunk egy fekete milliárdost, mert ő a biztosan elnyomott.

A liberális demokrácia számos alapelve valóban fontos, és ezek jelentős részéből valóban nem szabad engedni. Csakhogy a Woke liberális politika, mondjuk szólásszabadság kérdésében, a politikai korrektségre hivatkozva, ezzel ellentétes elveket fogalmaz meg. Ha a berber rabszolgakereskedelmet, az iszlám rabszolgakereskedelmet letagadjuk, mert akkor a fehér is lehet áldozat, és nem áll meg a kollektív bűnösség vélelme, az nem az igazságosságról szól, hanem a rasszizmusról.

Erős szavakat fogok használni: Mussolini szélsőjobboldali fasiszta rendszere bár diktatúra volt, közel sem volt olyan vérengző, mint akár az államszocialista, kommunista rendszerek, akár a Hitler féle Nemzetiszocialista diktatúra. Bár Hitler máshogy kötötte a rendszerét a szocializmushoz, de éppen úgy igazságtalanságot, elnyomást és kollektív bűnösséget kiáltva próbálta legitimálni a borzalamas emberiesség elleni bűntettek sorozatát. 

A borzasztó felfedezése éppen az volt, hogy ez a fajta politika bárki ellen alkalmazható. Ahogy a gazdag náci a szegény zsidóra is ráhúzhatta a kollektív bűnösséget, egyfajta nagytőkével azonosítja, úgy Oprah is ráhúzhatja az elnyomó fehér szerepét mondjuk azon fehér bevándorlókra, akik rabszolgasággal, gyarmatokkal, megszállással való történelmi kapcsolata abban merül ki, hogy az őseik egy részét az Iszlám, a Berber és egyéb rabszolgakereskedelem idején elrabolták, akik országát pl. a rabszolgatartó (és javarészt barna emberekből álló) Ottomán birodalom megszállta. 

És sajnos nem csak a rabszolgatartók szobrait döntik le, hanem a berber és egyéb afraikai rabszolgakereskedelem a fehér áldozataiét is. A tudományt és kultúrát cenzúrázó woke cancel culture, és az emögött lévő politikai korrektséggel kapcsolatos elvárások (ami szintén a tudományt és a kultúrát cenzúrázná), sajnos sok esetben olyan ideológiáknak ágyaznak meg, amik kollektív bűnösséget kiáltva teszik zárójelbe az emberi jogokat.

A huszadik század történelmi tanulsága leginkább az, hogy az ilyen irányzatoknak nem szabad semmiben sem engedni. Egyszerűen azért, mert egy ilyen irányzat képviselői hamar abban a helyzetben találják magukat, hogyha elismerik a hibáikat, akkor a szükségszerű felelősségre vonást nem kerülhetik el, ha viszont további gaztettekkel próbálják ellehetetleníteni az áldozataikat, akkor jópár bűnös megúszhatja. Az ilyen helyzet eszkalálódása rendre borzalmas következményekkel járt.

A liberális és a woke "liberális" irány közötti ellentét akár nagyobb is lehet, mint a NER és a liberális poltika közötti ellentét. 

Ha az Index egyszerre ad platformot a woke irány és a cancel culture képviselőinek, és okot arra, hogy az Index oldalain megjelenő hasonló üzeneteket ellenőrizzük, megkérdőjelezzük. Nem tudjuk, hogy azért adott ennek az iránynak platformot, mert valóban hisz ebben az irányban, vagy éppen ellenkezőleg: Lehetőséget adott egy veszélyes ellenfélnek, hogy az lejárassa önmagát. 

De mindkét esetben igaz, hogy egy valóban liberális lap egyszerre találná magát szembe a woke "liberális" cancel culture képviselőivel és a velük szemben álló NERes harcosokkal, kevés támogatóra számíthatna. A woke irány okkal nem számíthatna jobboldalról bevételre, a cancel culture sokszor a sajátjai ellen is fordul, és a jelenlegi gazdasági-politikai helyzetben egy woke lapot egyre nehezebb fenntartani. Talán azt az egy esetet kivéve, ha a NER szalmabábként akarja használni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://fuggetlensajto.blog.hu/api/trackback/id/tr7016127082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása